Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt egy Nikosz nevű ember a Baross téri aluljáró egy kies zugában. Itt találnak rá a görög hagyatéki ügyvédek, és velük együtt a ”csoda”. A már-már elfelejtett görög nagybácsi haláloságyán Nikoszt teszi a félszigetnyi területen elterülő luxusszálloda örökösévé.
Felkutatják,repülőre ültetik. Irány Kréta! Nikosz előszörnem érti, majd érti, de nem hiszi! Álom vagy valóság? Ha az övé, akkor miért alszik az örökzöldek tövében, miért ragaszkodik hajléktalan rongy
aihoz, miért eszi a leszedett tányérok maradékát és miért kukázik még mindig ez a különös szállo- datulajdonos? Legfeljebb felébredek – gondolja magában. És hogy mi szakad a nyakába az örökséggel? Egy magyarul mulatságos akcentussal beszélő görög tolmács, egy katonás igazgatónő, kinek érző
szívét vastag páncél borítja; s jönnek a fékezhetetlenül jókedvű hajléktalan komák Budapestről, hogy tönkretegyék a patinás szálloda maradék hírnevét. Jön a pénzéhes nagynéni és a volt feleség; népes örökségvadász rokonság határon innen és túl.